KIVA, KATA kontra társadalombiztosítás (TB) 2013

Január 1-jétől vállalkozások két új adózási módból is választhatnak, nevezetesen bejelentkezhetnek a kisvállalati adó (KIVA) vagy a kisadózó vállalkozások tételes adója (KATA) hatálya alá. Hogyan alakulnak ezen társaságok és egyéni vállalkozók biztosítási jogviszonyai?



A KIVA választása sem az érintett társas vállalkozók, sem pedig a cég alkalmazottainak a társadalombiztosítási jogállására, biztosítási kötelezettségére, egyéni járulékfizetési kötelezettségére nincs hatással. Az adónem választása – társadalombiztosítási szempontból – mindössze annyit jelent, hogy a foglalkoztatónak nem kell megfizetnie a 27 százalékos szociális hozzájárulási adót.  Persze ebből az is következik, hogy a KIVA hatálya alá tartozó vállalkozás semmilyen szociális hozzájárulási adókedvezményt sem tud igénybe venni.

A KATA választása szintén nem érinti az alkalmazottak jogállását, valamint a foglalkoztató velük kapcsolatos szociális hozzájárulási adó- és járulékfizetési kötelezettségét.

Társas vállalkozás esetén viszont a tagok csak munkaviszonyban vagy társas vállalkozóként vehetnek részt a közös munkában, ahogy a vezető tisztségviselő is vagy társas vállalkozó vagy pedig munkaviszonyban álló dolgozó.

A kisadózóként bejelentett társas vállalkozó, illetve egyéni vállalkozó társadalombiztosítási jogállását tekintve lehet főállású vagy nem főállású.

Főállású kisadózónak az minősül, aki a tárgyhó bármely napján nem felel meg az alábbi feltételek valamelyikének:

  1. legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll,
  2. a Tbj. szerinti kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül,
  3. a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján külföldön biztosított személynek minősül
  4. a kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény alapján más államban biztosítottnak minősül,
  5. olyan magánszemély, aki 2011. december 31-én – a Tny. törvény alapján megállapított – I., II., vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 32-33. §-a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül, vagy
  6. rokkantsági ellátásban részesül és egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű;

Az 5.) és 6.) alpont újdonság a törvény eredetileg elfogadott szövegéhez képest, hiszen az említett körbe tartozó vállalkozók egyébként nem minősülnének kiegészítő tevékenységet folytatónak, azaz főállásúként biztosítottak volnának. KATÁ-sként viszont nem biztosítottak és semmilyen ellátás sem illeti meg őket.



A főállású kisadózó után havi 50 ezer forint, míg a nem főállásúnak nem minősülő kisadózó után havi 25 ezer forintos tételes adót kell fizetni.

A főállású kisadózó teljes körű biztosított, tehát a társadalombiztosítás valamennyi ellátásra jogosult és megilleti az álláskeresési ellátás is. Ezen ellátások számításának alapja havi 81 300 forint. A 81.300 forint alatta marad a minimálbérnek, de ennek ellenére ebben az esetben nem kell alkalmaznunk az arányos szolgálati időre vonatkozó szabályokat.

A nem főállású kisadózó viszont – e jogviszonya alapján – biztosítottnak nem minősül, társadalombiztosítási ellátásra és álláskeresési ellátásra jogosultságot nem szerez. Az ő társadalombiztosítási pozíciója tehát a kiegészítő tevékenységűnek minősülő vállalkozóénál is gyengébb, hiszen ő legalább baleseti ellátásra jogosult.

Ahogy utaltunk rá a főállású kisadózó ellátási alapja 81.300 forint. Kérdésként merül fel viszont, hogy a kereseti korlát szempontjából jövedelemként milyen összeget kell figyelembe venni.

(A cikk szerzője véleményem szerint a nyugdíj szüneteltetésére vonatkozó korlátra gondolhatott. A törvény szerint a nyugdíjjárulék alapjául számító jövedelmet kell figyelembe venni, az pedig a 83.100 Ft.) 

A törvény ugyanis a 10. § (3) bekezdésében (ugyanezen szakasz (1) bekezdése rendelkezik a 81.300 forintról) azt is kimondja, hogy más jogszabályok alkalmazásában, különösen az Art. szerinti jövedelemigazolás kiállításának szempontjából a kisadózó jövedelmének a kisadózó vállalkozás utolsó, a megszerzett bevételről tett nyilatkozatában feltüntetett bevételének 60 százaléka, több tag esetén annak fejenként egyenlő része, de legalább a minimálbér minősül.

Az új kedvezményes adózási mód meglehetősen nagy kísértést jelent majd a színlelt vállalkozási szerződéssel történő „foglalkoztatásra”, hiszen a KATÁS vállalkozó havi 50 ezres terhe jóval kisebb, mintha ugyanazt a személy munkaviszony keretében alkalmazná valaki.

A színlelt szerződések kiszűrését könnyítendő két szabályt is beépített a jogalkotó:

  • egyrészt Az Art. szerinti adózó (ide nem értve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyt és a kisadózók tételes adójának alanyát) a tárgyévet követő év január hónapra vonatkozó bevallásában köteles lesz adatot szolgáltatni a NAV részére azon kisadózó vállalkozások adatairól, amelyeknek a naptári év folyamán 1 millió forinttál többet juttatott, másrészt
  • az adóhatóságnak esetleges ellenőrzése során – az ellenkező bizonyításáig – vélelmezi, hogy a kisadózó és a kisadózó vállalkozással összefüggésben az említett adatszolgáltatásra köteles adózó között munkaviszony jött létre.

Az említett vélelmet akkor kell megdőltnek tekinteni, ha az alábbi körülmények közül egynél több megvalósul:

  • a kisadózó a tevékenységet nem kizárólag személyesen végezte vagy végezhette;
  • a kisadózó a naptári évi bevételének legalább 50 százalékát nem az említett adatszolgáltatásra köteles személytől szerezte;
  • az adatszolgáltatásra köteles személy nem adhatott utasítást a tevékenység végzésének módjára vonatkozóan;
  • a tevékenység végzésének helye a kisadózó birtokában áll;
  • a tevékenység végzéséhez szükséges eszközöket és anyagokat nem az adatszolgáltatásra köteles személy bocsátotta a kisadózó rendelkezésére;
  • a tevékenység végzésének rendjét a kisadózó határozza meg.

forrás: dashofer.hu


Vissza a kezdőlapra