Pénzforgalmi szemléletű ÁFA 2013-tól

A kisvállalkozásoknak pénzügyi helyzetüktől függően meg kellene gondolniuk, hogy 2013-tól válasszák-e a pénzforgalmi szemléletű áfa-elszámolást! Ez egy kedvező lehetőség lenne azoknak a vállalkozásoknak, akik gyakran késve kapják meg a számlájuk ellenértékét a vevőtől, de akkor mindjárt kifizetik a szállítóikat.

Mindenki számára ismerős, hogy ha késve fizet a vevő, akkor az adott áfa-bevallási időszakban meg kell előlegezni a számla áfájának befizetését. (Bár ez nem ennyire egyszerű, ha közben bőven van levonható áfa is, de a jelenség mégis elég jellemző.)

A pénzforgalmi áfa-bevallás lényege, hogy az adó-elszámolási időszakban (havi, negyedéves, éves,) befolyt bevételeink felszámított általános forgalmi adóját állíthatjuk szembe az adott időszakban általunk kifizetett számlák előzetesen felszámított levonható áfájával.

A pénzforgalmi áfa-bevallás elkészítése során az adóalany:

– egyrészt az általa belföldön, a pénzforgalmi elszámolás időszakában teljesített összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után – ide nem értve a termék 10. § a) pontja és 89.§ szerinti értékesítését, valamint azon termékértékesítéseket, szolgáltatásnyújtásokat, amelyekre az adóalany a törvény Második részében meghatározott más különös rendelkezéseket alkalmazza – az általa fizetendő adót, az adót is tartalmazó ellenérték jóváírásakor, kézhezvételekor állapítja meg;

– másrészt pedig a termék beszerzéséhez – ide nem értve a termék 10. § a) pontja szerinti értékesítésnek megfelelő beszerzést –, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan rá áthárított adólevonásának jogát a pénzforgalmi elszámolás időszakában, legkorábban, abban az adó-megállapítási időszakban gyakorolja, amelyben az adót is tartalmazó ellenértéket a részére terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó számára megfizeti.

Ebből látható, hogy vannak kivételek is, melyekre nem alkalmazható a pénzforgalmi szemlélet (például: árrés-adózás, zárt végű pénzügyi lízing, kompenzációs felár, stb.).

Az az adóalany jogosult a pénzforgalmi adó-elszámolást választani, (kivéve, ha alanyi adómentességet választott) aki

a) a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény rendelkezései szerint a tárgy naptári év első napján kisvállalkozás, vagy annak minősülne, ha a Kkv. hatálya alá tartozna, és
b) gazdasági céllal belföldön telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön, továbbá
c) nem áll csőd- vagy felszámolási eljárás hatálya alatt, valamint
d) az adóalany összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték adó nélkül számított és éves szinten göngyölített összege
– sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen,
– sem a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetve ténylegesen
nem haladja meg a 125.000.000 forintnak megfelelő pénzösszeget.

Az értékhatár szempontjából is vannak olyan tételek, amelyek nem számítandók bele. Ezek a következők:
a) az adóalanynál tárgyi eszközként használt termék értékesítése,
b) az adóalanynál immateriális jószágként használt, egyéb módon hasznosított vagyoni értékű jog végleges átengedése,
c) a terméknek az áfa-törvény 89.§-a szerinti értékesítése,
c) a 85. § (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás,
d) a 86. § (1) bekezdés a)–g) pontjai szerinti adómentes, kiegészítő jellegű szolgáltatásnyújtás fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték.

Ha túllépik a 125 millió forintos értékhatárt, a második naptári év végéig nem választható újra a pénzforgalmi adózás.

Nem alkalmazható az elszámolás az alábbi ügyletekre:

• részletvétel, zárt végű lízing típusú ügyletek;
• közösségen belüli adómentes termékértékesítések;
• azon termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások, amelyekre az adóalany az Áfa tv. II. részében meghatározott más különös rendelkezéseket alkalmazza (pl. különbözet szerinti adózás használt ingóság esetén, idegenforgalmi árrés adózás, mezőgazdasági kompenzációs rendszer alkalmazásakor).

Az adóalany – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – a XIII/A. Fejezet szerinti pénzforgalmi elszámolást első alkalommal a 2013. január 1. napjától kezdődő adó-megállapítási időszakra alkalmazhatja. Az adóalany a pénzforgalmi elszámolást a tárgy naptári év végéig terjedő időszakra választhatja (először 2013. évre), mely döntéséről az állami adóhatóságnak a megelőző év utolsó napjáig nyilatkozni köteles. Az év közben alakult adóalanyok is választhatják a pénzforgalmi elszámolást akkor, ha várhatóan a tárgyévben időarányosan teljesíteni tudják az értékhatárra vonatkozó feltételt.

Aki pénzforgalmi adózást választ, annak minden számláján kötelező a pénzforgalmi adózásra utalást szerepeltetnie 2013-tól. Az Áfa tv. 169. § új p) pontja értelmében pénzforgalmi elszámolás esetén a számla kötelező adattartalma a jogszabályi hivatkozás vagy bármely más egyértelmű utalás arra, hogy a XIII/A. fejezetben meghatározott különös szabályokat alkalmazták. Abban az esetben, ha az eladó a számlán ezt a tényt mégsem szerepelteti, ez később nem módosítható. Ez azt jelenti, hogy arra a számlára vonatkozóan nem alkalmazhatja a pénzforgalmi elszámolást, vagyis ezen számlák tekintetében már a teljesítés időpontjában keletkezik az adókötelezettség abban az esetben is, ha a vevő még az ellenértéket nem fizette ki.

Fizetendő adó megállapítása

Az adóalany az általa belföldön, a pénzforgalmi elszámolás időszakában teljesített összes termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után a fizetendő adót az adót is tartalmazó ellenérték jóváírásakor, kézhezvételekor állapítja meg (kivéve, az Áfa tv. 10. § a) szerinti zártvégű lízing, részletvétel esetében teljesítéskor).

Levonható adó megállapítása

A pénzforgalmi elszámolást választó adóalany adólevonásának jogát a pénzforgalmi elszámolás időszakában legkorábban abban az adómegállapítási időszakban gyakorolhatja, amelyben az adót is tartalmazó ellenértéket a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó számára megfizeti (kivéve, zártvégű lízing, részletvétel esetén teljesítéskor).

Amennyiben az ellenérték jóváírása, megfizetése részletekben történik, a fizetendő adót a részlet jóváírásakor, kézhezvételekor legalább a megfizetett részlet erejéig kell megállapítani, illetve a levonási jog a megfizetett részlet erejéig gyakorolható.

Az az adóalany, aki nem választott pénzforgalmi elszámolást, de olyan adóalanytól fogad be számlát, aki pénzforgalmi elszámolást választott, az az adólevonási jogát akkor gyakorolhatja, ha ezen számláját kiegyenlítette.

Számlakorrekció

Olyan számla érvénytelenítése, vagy ellenérték visszatérítéssel járó módosítása esetén, amelyen a pénzforgalmi elszámolásra utalás szerepelt, az áthárított adó csökkenését

– a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany fizetendő adót csökkentő tételként,
– a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany fizetendő adót növelő tételként

abban az adómegállapítási időszakban veszi figyelembe, amelyben a kötelezett a jogosultnak az ellenértéket visszatéríti.

Áthárított adó növekedéssel járó számlamódosítás esetén a módosításból eredően fizetendő adót

– a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany az ellenérték(rész) jóváírásakor, kézhezvételekor állapítja meg;
– a terméket beszerző, szolgáltatást igénybevevő adóalany adólevonási joga is ugyanekkor keletkezik, azaz amikor kifizette a különbözetet.

a) a naptári év utolsó napjával, ha az adóalany a pénzforgalmi elszámolást a tárgy naptári évet követő naptári évre nem kívánja alkalmazni;
b) a pénzforgalmi elszámolás választására jogosító értékhatár meghaladásának napját követő nappal;
c) a naptári év utolsó napjával, ha az adóalany a tárgy naptári évet követő naptári év első napján nem minősül kisvállalkozásnak;
d) az eljárás jogerős elrendelését megelőző nappal, ha az adóalany csőd-, felszámolási-, végelszámolási-, vagy kényszertörlési eljárás hatálya alá kerül;
e) az adóalany tevékenységének szüneteltetését megelőző nappal.

A bevételi értékhatár túllépése esetén az adóalany a pénzforgalmi elszámolást nem alkalmazhatja az olyan termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása esetében sem, amelynek ellenértékével meghaladja az értékhatárt. Ilyen esetben a pénzforgalmi elszámolás választásának jogával a megszűnés évét követő második naptári év végéig nem élhet.

Általánosságban a rendszeresen áfa-befizető pozícióban lévő és rövidebb elszámolási időszakú adózók számára lehet előnyös a pénzforgalmi bevallás. Igaz, hogy külön nyilvántartást igényel, azaz többletmunkát, de megéri. A visszaigénylő pozícióban lévők (fordított adózást alkalmazók) számára nem jelent kedvezőbb pénzügyi pozíciót.

Innen letölthető a NAV tájékoztató a pénzforgalmi ÁFA elszámolás alapvető szabályairól.

Ezen videón Dr. Csátaljay Zsuzsanna adószakértő a pénzforgalmi adózás alkalmazása során bekövetkező jogállásváltozás lehetséges eseteit, illetve a helyes elszámolási módokat mutatja be Önöknek.

forrás: dashofer.hu, 5percado.hu, saját forrás, nav.hu

---

Vissza a kezdőlapra